A pszichológusokat gyakran emlegetik a laikusok és illetik gúnynevekkel: „pszichomókus” vagy „agyfurkász” a pszichiátereket meg „dili doki” vagy „agyturkász” néven.
Nem gondoltam volna de sok ember számára kérdés, hogy mi a különbség.
A pszichológus és a pszichiáter fogalma sokakban összemosódik, ugyanakkor a két szakma között nagy különbségek vannak. A legnagyobb eltérés, hogy míg a pszichológus bölcsészeti diplomát szerez, addig egy pszichiáter orvosi diplomával rendelkezik.
Éppen ezért egy pszichológus nem írhat fel gyógyszert (pl.: antidepresszánst), míg egy pszichiáter igen. Egy pszichológus elsősorban a lelki folyamatok megismerésére specializálódott, a pszichiáter pedig a lélek és a test összefüggéseit vizsgálja.
A pszichológus öt éven keresztül tanul pszichológiát a bölcsészkaron. Ezt követően képződhet tovább és szakvizsgázhat pl. klinikai szakpszichológusként, tanácsadó szakpszichológusként, pedagógiai szakpszichológusként, stb.
A pszichiáter ellenben az orvosi egyetem elvégzését követően továbbképződik és pszichiátriából tesz szakvizsgát. A pszichiáterek jogosultak gyógyszeres kezelés (farmakoterápia) végzésére.
Bizonyos esetekben azonban a pszichológus és a pszichiáter együttműködésére is szükség lehet.
Vannak ugyanis olyan lelki gondok, a személyiségfejlődésnek olyan elakadásai, amelyekben nem várható az, hogy a gyógyszeres kezelés hatására fog rendeződni a személy problémája. Pl. hogy mennyire tud kiállni az illető magáért (asszertivitás), mennyire tud hatékonyan kommunikálni, hogyan tudja a konfliktusait kezelni vagy a stresszt, stb. Ezeket meg kell és meg is lehet tanulni.
A mentális zavarok egy részénél sokszor alkalmaznak kombinált kezelést: pszichoterápiás segítséget és gyógyszeres kezelést is kap a beteg. Pl. pánikbetegség ill. depresszió esetén. Ilyen esetekben gyakori a pszichológus és a pszichiáter együttműködése.
Vannak olyan mentális rendellenességek, betegségek is ahol viszont elengedhetetlen a gyógyszeres kezelés szerepe. Tipikusan ilyenek a nagypszichiátriai kórképek, pl. a skizofrénia vagy a mániás depresszió, borderline zavar, bipolaritás,… Itt a pszichológusnak maximum támogató szerep juthat, vagy diagnosztikai munkával segíthet pontosabb képet adni arról, hogy milyen betegség áll a tünetek mögött, van-e öngyilkossági veszélyeztetettség, stb.
Szakember választásnál a fentieket érdemes tekintetbe venni. De bárkihez is fordul az ember problémájával fontos, hogy megtalálja azt a személyt, akiről elhiszi, hogy képes rajta segíteni. Ha az illető úgy érzi, hogy nem szimpatikus neki a szakember vagy holtpontra jutott és megrekedt problémájával ez esetben mindenképpen érdemes elszántan és kitartóan tovább keresgélni és főleg nem saját magát hibáztatni és kudarcként megélni, hogy „ez most nem jött össze”.