Manapság 5 emberből 1 szenved valamilyen szorongásban vagy pánikrohamokban.
A félelem bizonyos szituációktól és az ezzel járó stressz (pl: szerepléstől való félelem vagy a jövő bizonytalanságán való rágódás, aggódás) egy bizonyos mértékig „normálisnak tekinthető”. Akkor válik kórossá, ha már minden gondolatunkat a folyamatos aggódás tölti ki, vagy a rettegés bizonyos helyzetektől olyan erős, hogy ez akadályozza és veszélyezteti hétköznapi életvitelünket, lelki egyensúlyunkat.
A szorongás legegyértelműbben akkor jelentkezik, ha tiszta formájában érezzük. Ez azt jelenti, hogy a szorongás ún. generalizált szorongás formájában, szabadon lebeg. Látszólag semmi oka nincs az embernek arra, hogy szorongjon, mégis szorong. Általában este erősödik fel a szorongás, a sötétség közeledtével, és az alvás is nehéz lesz, rémálmok is gyakran megjelennek.
Főbb tünetei:
- nyugtalanság vagy idegesség, „felhúzottság” érzése
- fáradékonyság
- koncentrálási zavarok, „gondolkodásképtelenség”
- ingerlékenység
- izomfeszültség
- alvászavar (elalvási vagy átalvási nehézség) vagy nyugtalan nem kielégítő alvás
A pánikroham a szorongásnak egy sajátos megnyilvánulási formája.
A pánikroham nem csupán negatív vészjósló gondolatokban ölt testet, hanem konkrét fizikai tünetekben is megnyilvánul:
Negatív és vészjósló gondolatok pl.
Mi van ha…. Mi lesz ha netán…. Te jó ég már megint…. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha, rettegek attól, hogy….
- újra rám tör….
- ha ezúttal mégsem tör rám….
- talán most jobb lesz… vagy még rosszabb, mint a múltkor….
- talán itthon kellene inkább maradnom….
Tünetek:
- heves szívdobogás, szapora szívverés
- izzadás
- remegés, reszketés
- fulladás- vagy légszomj-érzés
- fuldoklás (torokgombóc-érzés)
- mellkasi fájdalom vagy nyomás
- hányinger vagy émelygés
- hasfájás, hasmenés, gyomorgörcs
- szédülés, bizonytalanság vagy ájulásérzés
- rettegés az irányít és az önkontroll elvesztésétől
- halálfélelem
- zsibbadás, bizsergés
- hidegrázás vagy kipirulás, hevülés
- álomszerű érzés, mintha az egyén és a külvilág közé üvegfal ereszkedett volna
- olyan érzés mintha az ember nem lenne kapcsolatban a saját testével, vagy akár az idővel és térrel.
Ezek a tünetek olykor olyan ijesztően, erősek és intenzívek lehetnek, hogy a rohamok „elszenvedője” az ügyeleten köt ki, mert úgy érzi, hogy neki szívrohama van, vagy netán épp most perforálódott a vakbele! Ilyenkor általában az orvos – pár vizsgálatot követően – megnyugtatja a kedves pácienst, mondván, hogy minden lelete negatív és ezek csak pszichoszomatikus tünetekről, amelyeket egy „szimpla pánikroham” idézett elő.
Az illető megkönnyebbül, megnyugszik és szépen hazamegy majd a következő „váratlan” pánikroham epizódnál, minden kezdődik elölről!
A legjellemzőbb megoldási kísérletek a szorongás, illetve pánikrohamokban szenvedők esetében:
- elkerülés, elodázás (ilyenkor mindent megteszünk annak érdekében, hogy elkerüljük a rohamokat vagy szorongást kiváltó helyzeteket.)
- menekülés (kimenekülünk az adott szituációból, pl. leszállunk a buszról, ha ott tör ránk a roham).
- figyelem elterelés (görcsösen igyekszünk nem gondolni az állapotunkra, eltereljük a figyelmünket valamivel pl. olvasással, zenehallgatással stb.)
- önmegnyugtatás (görcsösen és erőltetetten próbáljuk megnyugtatni magunkat)
- segítségkérés (csak és kizárólag valakivel azaz, „támogató kíséretével” merünk szembenézni és belemenni az adott szituációba)
- A környezetünknek panaszkodunk és kimeríthetetlenül részletekbe menően ecseteljük állapotunkat, rosszulléteinket (ezzel általában – környezetünktől jövő együttérzésen, sajnálkozáson kívül – nem sokra megyünk)
- Minden tünetünknek részletesen és alaposan utána olvasunk és utánanézünk az interneten
Ezek a logikusnak és ésszerűnek tűnő megoldási kísérletek, részben vagy átmenetileg, csak rövidtávon működnek, hogy hosszú távon viszont növelik tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzésünket. Minden igyekezetünk ellenére, nem, hogy nem oldják meg problémánkat, hanem tovább táplálják és súlyosbítják azt! Az ördögi kör bezárul és a spirál a következő krízisnél megismétlődik!
Ha nem teszünk ellene semmit, a szorongás és a pánikroham „önálló életre kel”, szép lassan átveszi az irányítást felettünk és életünk felett. Félő, hogy amennyiben nem kérünk időben hatékony segítséget, akár egy „fertőző vírus”, átterjed életünk különböző területeire (pl. már nem csak a tömegközlekedési eszközökre nem fogunk tudni felszállni hanem idővel már színházba vagy moziba sem merünk majd beülni, vagy akár egy szupermarketbe történő szimpla bevásárlás is „mission impossible” lesz számunkra). Ez az állapot legrosszabb esetben odáig fajulhat, hogy az illető teljesen munkaképtelenné válik, már otthonról sem mer kimozdulni, a szó szoros értelmében saját lakásának a fogjává válik.
Milyen megoldások vannak?
- gyógyszeres kezelés (azonban nem mindenkinél működik, a nyugtatók és antidepresszánsok szedése számos mellékhatással jár, „hosszú távon nehéz leállni róluk” és főként nem oldják meg magát a problémát, csak „elfedik a tüneteket”.
- relaxáció, meditáció, „mindfulness”, agykontroll (van, akinél beválik, némileg segíthet, de önmagában nem mindig elég)
- egyéb alternatív módszerek: herbál terápia, homeopátia, akupunktúra, fényterápia, mozgásterápia (némileg segíthet és átmeneti javulást hozhat de önmagában kevés szokott lenni)
- mélyterápia vagy pszichoanalízis a rejtett okok felderítése érdekében (nagyon hosszú ideig tart és sajnos a lelki okok hátterének feltárása gyakran nem jár együtt az aktuális probléma megoldásával.
- Az egyik leghatékonyabb módszer, mely hamar és belátható időn belül (8-10 alkalom egyéntől és probléma komplexitásától függően belül hosszú távú javulást és kitűnő eredményeket hozhat, a szisztémás, stratégiás rövid terápiás megközelítés. (Az „itt és most”-ra koncentrálunk, a probléma működésének precíz és pontos feltérképezésére, majd ezt követően, célzott eszközökkel és technikákkal, a problémával szembeni küzdési stratégiákra és a lehetséges megoldásokra fókuszálunk!)