Létezik egyáltalán tökéletes balansz? Mikor érezzük magunkat a legkiegyensúlyozottabbaknak? Igazán jól a bőrünkben?
A munka és a magánélet közti egyensúly Nigel Marsh szerint túlságosan is fontos ahhoz, hogy munkaadónkra bízzuk ennek eldöntését. A tanulságos, érdekes és szórakoztató angol nyelvű TED-en megjelent előadásában felvázolja az ideális napot, amelyben megvan az egyensúly a családra, a magánéletre és a munkára fordított idő között, és ad némi biztatást is a megvalósításához.
Ritka, hogy életünk minden területén úgy érezzük, hogy „most minden klappol”. Általában előbb-utóbb történik valami, beüt a krach a magánéletünkben, a párkapcsolatunkban, a munkahelyünkön vagy az egészségi állapotunkban támadnak gondok. Nagyon ritka, hogy minden egyszerre jól működjön. A kérdés az, mit kezdünk ezekkel a jó, vagy rossz történésekkel, problémákkal, krízisekkel?
Hogyan kezeljük ezeket?
- kibújunk alóluk és elmenekülünk;
- homokba dugjuk a fejünket és igyekszünk ignorálni őket;
- elfogadjuk és rezignáltan beletörődünk;
- addig nem nyugszunk, amíg valamilyen kompromisszumot vagy megoldást nem találunk
- magunkba fordulunk, elhagyjuk magunkat, teljesen „bedepizünk” és elsüllyedünk az önsajnálatban;
- mindenkinek non-stop panaszkodunk de valójában nem oldjuk meg a problémát és nem is fogadjuk el senki tanácsát, csak együttérzést és sajnálatot akarunk kicsikarni;
- amennyiben a probléma megoldhatatlannak tűnik, változtatunk hozzáállásunkon, új és teljesen más szemszögből közelítjük meg a problémát és átértékeljük azt.
Az, hogy ki hogyan közelít egy nehéz helyzethez vagy hogyan áll fel egy krízisből sok mindenen múlik:
- az illető személyiségén (pl.: nyitott vagy zárkózott), alap-beállítottságán (pl: pesszimista vagy optimista) és hozzáállásán;
- önismeretén és tudatosságán;
- korábbi élményein és tapasztalatain;
- habitusán és szokásain;
- berögzült viselkedési sémáin;
- bevésődött gondolkodásmódján;
- neveltetésén és a családi értékein, normáin;
- hitvallásán és életfilozófiáján;
- megküzdési és stressztűrő képességén (reziliencia) ;
- rejtett erősségein és belső erőforrásain;
- stb.
A jó hír az, hogy ezeknek egy jó része tanulható és tovább fejleszthető! Sajnos számos ember, akarva vagy akaratlanul inkább szenved, mint sem változtasson: pl. azért, mert nem tudja hogyan, vagy mert feladta a reményt vagy mert fél a változástól!
Fontos, hogy ha képtelenek vagyunk egyedül felülkerekedni egy zavaró nehézségen és „van probléma belátásunk”, fel merjük azt vállalni azaz „tudjunk és merjünk segítséget kérni” egy kívül álló, hozzáértő szakértőtől (amennyiben a barátaink, rokonaink jó tanácsai sem célravezetők).