Tételezzük fel, hogy hosszabb vacillálás, mérlegelés után valaki úgy dönt, hogy ciki vagy sem, segítséget kér egy külső szakembertől? Kihez forduljon?
- Egy megnyugtató természetgyógyászhoz?
- Egy kissé elvont kineziológushoz?
- Egy „ártani nem árthat” homeopatához?
- Egy csodákra képes táltoshoz?
- Egy szadista, tűket kíméletlenül döfködő akkupunkturáshoz?
- Egy indiai jóga guruhoz, aki megtanítja majd neki a meditáció minden csínját-bínját?
- Egy TV-s távgyógyítóhoz?
- Egy megértő lelki atyához, aki pár gyónást követően majd feloldozza?
- Egy pszichiáterhez vagy dili dokihoz?
- Egy empatikus pszichológushoz-pszichomókushoz, aki a múltjában fog vájkálni?
- Egy valamilyen módszerrel dolgozó terapeutához?
- Egy menő, Yes you can do it! szlogent hangoztató coachoz?
- Egy autogén vagy agykontroll trénerhez? (Lerágott csont, az már nem olyan menő és a Manyikának sem segített!)
Na, szóval hogyan tovább?
Én személy szerint azt gondolom, hogy az első legfontosabb lépés, hogy belássuk, igenis van olyan megoldandó problémánk, amivel nem tudunk mit kezdeni, nem tudjuk egyedül megoldani, de meg akarunk tőle szabadulni!
Az, hogy ki kihez forduljon attól is függ, ki miben hisz, mennyire nyitott, milyen a személyisége, hozzáállása, mennyi időt, energiát és pénzt hajlandó áldozni az ügyre.
Ha az illető végre, rászánja magát és szakértőhöz fordul, és ennek ellenére nem vagy alig tapasztal javulást, akkor fontos, hogy ne kizárólag magát hibáztassa. Merjen kilépni abból, ami nem működik, ne adja fel a reményt és ne futamodjon meg az első kudarcnál. Keresgéljen szépen tovább mindaddig, amíg nem talál olyan valakit, aki képes megérteni őt és tud neki segíteni.
Ami engem illet, nem igazán bízom az ezoterikus és spirituális gyógyításban. Hinni ugyan szép dolog, van is némi placebo hatása, de ennek is megvannak a korlátai, mint minden más módszernek. Amennyiben valaki ezt a vonalat preferálja és úgy érzi, hogy rajta ez segít, akkor hajrá!
A mindfulness, a relaxációs és meditációs technikák sokat segíthetnek: a stressz oldásában, a koncentrációs képesség javításában, a memória fejlesztésében, hozzájárulhatnak a lobbanékonyság, szorongás és rossz hangulat csökkenéséhez.
A természetgyógyászat, homeopátia, egészséges táplálkozás, kiegyensúlyozott életmód és rendszeres sportolás általánosságban jó hatást gyakorol fizikai és lelki állapotunkra, egyensúlyunkra.
És mi a helyzet az analízissel? Én személy szerint,nem hiszek a beláthatatlan ideig vagy évekig tartó analízisben.
Ha valakinek van sok ideje (és pénze), mély önismeretre szeretne szert tenni, vagy okokat és összefüggéseket keresve, vissza akar menni gyermekkorához, akkor váljék egészségére! Számos példa bizonyítja, hogy a probléma okának feltárása, sok esetben nem vezet annak megoldásához. Egy év analízis után feltártuk, hogy anyám nem puszilgatott eleget gyerekkoromban és apámmal is több látens konfliktusom volt, attól még mind a mai napig pánikrohamaim vannak. Amikor rákérdeztem az analitikusomnál, hogy miért van ez akkor csak hümmögött és azt mondta, hogy ahhoz, hogy erre rájöjjünk, még legalább egy év analízisbe kell járnom.
Félreértés ne essék! Vannak olyan nehéz helyzetek, tragédiák (traumák), amelyek indokolhatják, hogy több időt szenteljünk bizonyos múltbeli események feltárásának (és erre vannak is jó módszerek és technikák).
Súlyos esetekben jogos lehet, pszichiáterhez fordulni és gyógyszert felíratni.
pl. krónikus depresszió esetében. De legtöbbször, önmagában a gyógyszeres kezelés nem elég, mindenképpen célszerű valamilyen testreszabott terápiával kombinálni.
Valójában, bármilyen problémáról is legyen szó, nem az számít, hogy én miben hiszek, hanem az, hogy mi a legjobb és a legműködőképesebb „módszer” a kliens számára és ezt el kell fogadnunk és tiszteletben kell tartanunk!
Véleményem szerint a konzultációk során, a jelenre és a jövőre érdemes elsősorban fókuszálni. Az egyén erőforrásaira és erősségeire támaszkodva, fel kell térképezni a probléma működési mechanizmusát, a kliens sikertelen, avagy részben sikeres megoldási kísérleteit. Számomra a jó terapeutának kötelessége vezetnie és útmutatást nyújtania ügyfelének annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül javíthasson helyzetén. Reális célokat kell kitűzni lépésről lépésre a tartós (hozzáállásbeli vagy magatartásbeli) változás érdekében.
Ez a szisztémás rövid terápiás szemlélet. És, hogy mit szeretek benne legjobban?